5 kevésbé ismert tény Coco Chanelről

A divat nagyasszonya, a kis fekete szülőanyja, nemcsak egy halhatatlan márka, de egy életérzés megalkotója és rengeteg kedvenc idézetünk szerzője Gabrielle “Coco” Chanel mára már egy igazi szimbólummá vált, ám mégis van még pár tény, amit nem sokan tudnak róla.

1. A kezdetek

Munkássága kezdetén Chanel kalapos volt, ám már akkor szembement mindenféle tradícióval vagy normával. Az akkor divatosnak számító díszektől mentes, egyszerű, szalma zsirardi kalapokat készített, bár a nők ekkor a lóversenyekre hatalmas, tollakból és gyümölcsökből álló szerkezeteket viseltek. Coco-t a túlkapásoknál jobban felháborította az, hogy ezek a túlméretezett, túldíszített kalapok általában nem is illettek a viselőjük fejére.

1

1910-ben Chanel megnyitotta saját üzletét Párizsban a 21 Rue Cambon szám alatt. A Chanel Modes nevű boltban kezdte árusítani azokat a fejfedőket, amelyek nemhogy nem mentek ki a divatból, de a márka igazi jellegzetességévé is váltak. A tervezőnő maga is imádta ezt a kiegészítőt: Douglas Kirkland fotós három hetet töltött folyamatosan Coco-val (a képek később a memoárjába kerültek), de egyszer sem látta a nőt kalap nélkül!

2. Az illat

Az ikonikus Chanel No. 5 volt az első olyan parfüm, amelyet egy divattervező után neveztek el, ráadásul emléket is állít Gabrielle szerencseszámának. A történet szerint Chanel 1920-ban megbízást adott Ernest Beaux-nak (az orosz cár volt parfümőrének), hogy alkossa meg a márka első, debütáló illatát. Tíz hónap megfeszített munka után a szakember tíz fiolát mutatott be a divattervezőnek, melyeket egytől ötig, illetve húsztól huszonnégyig számozott meg.

2

 

Coco az ötös számút választotta, mégpedig azért, mert a kollekcióját május, az év ötödik hónapjának ötödik napján tervezte bemutatni. A parfüm neve No. 5 maradt, hátha szerencsét hoz – és így is történt. A Chanel No. 5 a világ legtöbbet eladott parfümje és a történelem egyik legidőtlenebb illata, amelyből a mai napig minden harminc másodpercben eladnak egy üveggel!

3. Az ékszer

A sok híres chanelizmus közül az egyik: “A woman needs ropes and ropes of pearls”. Maga Coco azonban gyakran viselte igazgyöngyök és hamisak keverékét. A divatékszerek, bizsuk kora is Chanellel kezdődött, amikor az 1920-as évek közepén a divattervezőnő kiadott egy láncokból, gyöngyökből és üvegből összeállított ékszerkollekciót, melyet a Harper’s Bazaar a kor legforradalmibb design-jának nevezett.

3

Chanel hitt abban, hogy az igazgyöngynél és drágaköveknél pénztárcabarátabb alapanyagoknak is van helye a divatban, illetve hogy ezáltal több nő engedheti meg magának, hogy kiegészítőket viseljen. Azt vallotta, a bizsuk célja nem az, hogy megadja a gazdagság látszatát a kevésbé tehetős nők számára, hanem az, hogy még szebbé varázsolja őket.

4. A táska

A Chanel által először tervezett kistáska 1929-ben debütált, és rögtön kisebb botrányt is produkált. A tervezőnő ugyanis vállpánttal látta el azt, amit bizony helytelennek tartottak akkoriban. Coco nem törődött az őt ért kritikákkal, kijelentette: elege van abból, hogy folyton a kezében kell hordani a táskáit, ezért pántot tesz rájuk, és kész. Az első, mára ikonikussá vált steppelt, láncpántos tervet 1955-ben azért még átdolgozta, innen az elnevezése: 2.55.

4

5. A hamisítvány

Amikor Coco Chanel felfedezte, hogy a munkájáról hamisítványok készültek, nemcsak nem zavartatta magát, de még támogatta is a kezdeményezést. A couturier egy New York-i üzletházban találkozott a saját terveinek pontos, ám olcsóbb anyagokból készült változataival, ezt látva pedig privát divatbemutatót rendezett, ahol a vendégek bátran készíthettek vázlatokat, jegyzeteket, hogy később minél pontosabban reprodukálhassák Chanel műveit.

5

Forrás: vogue.com