6 bölcs gondolat az életről, filmekből

Az élet mindenki számára mást és mást jelent. Valaki lehetőségnek, valaki kihívásnak, egyesek ajándéknak, mások leckék sorozatának tartják.

Filozófiai viták hosszú sora indulhatna el arról, hogy vajon egyszer élünk-e, vagy a tetteink következményeinek lerovására a halál után indul-e egy újabb születés, új feladatokkal és új leckékkel. Abban azonban biztosak lehetünk, hogy bármi is legyen a válasz, az életet érdemes jól élni.

Az, hogy a jó kinek mit jelent, az természetesen kondicionáltságunkból ered. Mindenki tapasztal, a születéstől a halálig, s mindeközben szüntelenül dinamikus változás és fejlődés alatt áll. A többek között család, közvetlen környezet, s az aktuális kor szellemisége által befolyásolt énkép fogja meghatározni azt, hogy ki mire vágyik és ezzel párhuzamban milyen helyzeteket és eseményeket igyekszik majd elkerülni.

tumblr_njiectxAYq1tf67l3o1_500

„Az életünket mi irányítjuk, és aztán sorsnak nevezzük.”
(A pletykafészek c. sorozat)

Erőt próbáló helyzetekkel és szenvedésekkel elkerülhetetlenül szembe fogjuk találni magunkat, bármennyire is törekszünk a gondtalan életre. Az, hogy ezt magunktól kívülállónak tekintjük-e, vagy felelősséget vállalunk az életünkért, nagyban függ attól, hogy mennyire vagyunk érzelmileg érettek. Lehetünk kiszolgáltatott bábuk, gondolhatjuk azt, hogy az eseményeknek az áldozatai vagyunk, de észrevehetjük, hogy nagyon sok helyzetben mi magunk vagyunk a szenvedésünk kiváltói. Sokszor csak figyelemfelhívásként szolgálnak, hogy az életünk rossz mederbe terelődött. Sőt azt is észrevehetjük, hogy általában pont azok a dolgok érintenek minket rosszul, ami nem fér bele a kialakított világképünkbe, amire valamiért a fókuszunk helyeződött, s nyilván nem azok a dolgok, melyeket már megoldottunk, vagy még sosem találkoztunk velük semmilyen formában. Ha észrevesszük, hogy az életünket felborító eseménysorokat a mi viszonyulásunk nagyítja sokszorosára, akkor megérthetjük, hogy a külső körülménynek hitt történések erejüket vesztik, ha megváltoztatjuk a hozzájuk fűződő viszonyunkat, s máris átvehetjük az irányítást életünk fölött. Attól még megtörténhet bármi, azonban a hozzáállásunk jelentős mennyiségű őrlődés alól szabadít fel bennünket.

giphy

„Életünk alakulása a szavainknak és tetteinknek a következménye, melyek egymást erősítve vezérelnek keresztül minden időn.”
(Felhőatlasz c. film)

Sokszor hallhattuk már azt az aforizmát, hogy a „kimondott szónak ereje van”. Sőt valószínűleg már a saját bőrünkön is tapasztalhattuk. Legyen szó akár szavakról, akár cselekedetekről, mindennek következménye van. Sokszor nem is tudatosul bennünk, mert hosszú idő múlva ér vissza csak az eredmény hozzánk, azonban egy kis önismerettel és önelemzéssel intenzív felismeréseink lehetnek a minket érő helyzetek kiváltó okaival kapcsolatban. Ha pedig ki akarunk szállni az általunk generált ördögi körből, bizony meg kell törnünk a gondolataink kerekét. Persze ez gyakorlatban korántsem ennyire egyszerű. Néha negatív gondolataink látszólag kontrollálatlanul betörnek elménkbe, s szavakként a külvilágba jutnak. A szavainkból következnek a cselekedeteink, melyek minél gyakoribbá válnak, annál könnyebben alakulnak szokások belőlük. Szokásaink meghatározzák jellemünket, amelyből viselkedésünk ered. S minél többször ismételjük meg ezeket a cselekedeteket, annál erőteljesebb kötődésünk alakul ki hozzájuk, s saját magunkat is ez alapján definiáljuk.

giphy1

„Ha megoldatlan konfliktusokat hagyunk hátra, azok visszatérnek, hogy megoldhassuk.”
(Hetedik mennyország c. sorozat)

Biztosan te is kerültél már olyan helyzetbe, hogy egy adott esemény újra és újra megtörtént az életedben, ugyanaz a probléma többször is felütötte a fejét. Az is lehet, hogy más szereplőkkel, és más körülmények között, de a szituáció kísértetiesen hasonlított egy korábbihoz. Ameddig nem oldunk meg egy leckét az életünkben, amíg nem tanulunk a történésekből, addig óhatatlanul újra és újra ismétlődnek majd, felhívva a figyelmünket arra, hogy csontváz van a szekrényben. Ilyenkor válik szükségessé, hogy mélyen magunkba nézzünk, ezáltal feloldva magunkban a probléma gyökerét, s így megszabadulhassunk az ismétlődő helyzeteinktől.

happeningagain2

„Aminek kezdete van, annak vége is van, ahogy minden vég helyet készít valami új kezdetnek.”
(Erica világa c. sorozat)

Világunk születések és elmúlások sorozatából áll. Az emberi természethez azonban hozzátartozik a ragaszkodás. Dolgok elvesztése, vagy az elmúlás feldolgozása az ember számára nagyon nehéz feladat. Mindannyian tudjuk, hogy életünk véges, semmi sem tart örökké, ennek ellenére valahogy mégis képtelenek vagyunk elfogadni a változásokat. A természet és a világ dinamizmusa mindeközben pedig kitartóan emlékeztet bennünket arra, hogy az élet velejárója az átalakulás. Számos ok áll emögött, köztük a félelem az újdonságoktól, a megszokás ereje, vagy akár a birtoklás érzése.
S mit tehetünk akkor, ha az élet elvesz tőlünk valamit, ami fontos számunkra? Kellőképpen elgyászoljuk az adott dolgot, de közben végig emlékeztetjük magunkat arra, hogy egy ajtó bezáródásával mindig kinyílik egy másik.

giphy (1)

„A rombolás áldás, mert ez az egyetlen út az újjászületéshez.”
(Ízek, imák, szerelmek c. film)

Sokszor pedig magunknak kell lerombolni a régi korlátainkat, hogy helyet csináljunk az újdonságoknak. Hiába vásárolsz csinos, divatos ruhákat, ha a szekrényed tele van az ósdi, kopott darabokkal, bármennyire is szeretted őket, meg kell szabadulnod tőlük, hogy helyet teremts az újnak. A felismerés, hogy valami már nem feltétlen szolgálja a javunkat nagyon nehéz, hiszen sok helyzetben az emlékeinkben élünk. Azonban tudatosítanunk kell magunkban, hogy azzal, hogy valami a jelenben véget ér, nem veszítjük el a múltat, az már örökre kitörölhetetlen marad.

tumblr_op4sdcfsLL1si0kwmo1_500

„Arra nem veheted rá magad, hogy érezd, amit nem érzel. De arra igen, hogy helyesen cselekedj az érzéseid ellenére.”
(Született feleségek c. sorozat)

Előbb-utóbb eljön az az idő, amikor meg kell tanulnunk nemet mondani a vágyainknak és felelősségteljes felnőtté kell válnunk, hogy a helyes utat választhassuk. A vágyaink többsége önző cselekedetekre sarkallhat, de idővel mindannyian rájövünk arra, hogy a pillanatnyi örömnél a hosszan tartó békesség és nyugalom sokkal többet ér. Egy életen át felelősségteljesen cselekedni persze megterhelő lehet, és az évek múlásával sokak számára ez a teher már-már elviselhetetlenné válik, de azért törekednünk kell, hogy helyesen cselekedjünk és jót tegyünk nem csak magunkkal, hanem azokkal is, akiket szeretünk.