A 16 legjobb film 2016-ból – 2. rész

A 2016-os év első 6 hónapjának moziszemléje után folytatjuk a sort a július-decemberi etap termésével. A lista nem teljes körű, de egyaránt került be Oscar-gyanús film, sajátos hangulatú külföldi mű és kacagtató animáció is. Lássuk, mik voltak ezek – a magyar mozipremierek sorrendjében!

Az ember, akit Ovénak hívnak (En man som heter Ove)

Rendhagyó módon olyan film is be tudott kerülni a listába, ami nem a Hollywood-i álomgyárból származik: ez a svéd dráma-vígjáték egy rigorózus öregúrral ismerteti meg a nézőt. Ő is olyasfajta ember, akivel sokan találkozhatunk a lépcsőházban: a régi szép idők elmúlásán sopánkodik, és ujját rázva mondja el véleményét a mai fiatalságról. Jobban meghallgatva őt azonban kiderül, hogy mégsem olyan kérges a szíve, mint első pillantásra gondolnánk. Az alkotást jelöltnek választották a 2017-es Oscar legjobb idegen nyelvű filmjeinek kategóriájában.

Florence – A tökéletlen hang (Florence Foster Jenkins)

A Florence egy, az 1800-as és 1900-as évek fordulóján munkálkodó valós személy életén alapul. Florence Foster Jenkins egy tehetősségével arányosan tehetségtelen szopránénekesnő volt, akinek fülsértő próbálkozásait a korabeli publikum is hitetlenkedve fogadta. Ennek ellenére hangját lemezen is kiadták, és koncertjeit is nagy számban látogatták – feltehetőleg amolyan “bűnös élvezetként” (ahogyan manapság is előfordul, hogy olyan előadót hallgatunk, akinek nevét a nagy nyilvánosság előtt nem biztos, hogy felvállalnánk…). A hölgy munkásságának darabjai egyébként fellelhetőek a YouTube-on, így a bátor érdeklődők nem maradnak ki az élményből. Az idei Oscar-díjátadón többször is találkozhatunk a filmmel, hiszen jelölést kapott a legjobb jelmeztervezés kategóriájában, valamint a főszereplő Meryl Streep is ott lesz a legjobb színésznők között – pályafutásának 20. jelölését begyűjtve ezzel.

Sully – Csoda a Hudson folyón (Sully)

A Sully a Florence-hez hasonlóan szintén megtörtént eseményeken alapul, azonban nem a századfordulóra, hanem a közelmúltba repíti vissza a nézőt. Nyolc éve, 2009. január 15-én Chesley Sullenberger amerikai repülőpilóta épségben letett egy 155 emberrel teli utasszállító gépet a Hudson folyó felszínére, miután az zuhanni kezdett egy madarakkal történő ütközést követően. A hír annak idején bejárta a világsajtót, és most Tom Hanks és Aaron Eckhart főszereplésével készítettek belőle életrajzi drámát. A rendezés sem mondható mindennapinak, hiszen a filmet Clint Eastwood jegyzi, és úgy tűnik, gondosan válogatta össze csapatát, mivel a legjobb hangeffektus vágásért Oscar-jelölést is kaptak.

Érkezés (Arrival)

Az utóbbi években több erős, űrtematikájú alkotást is bemutattak (például: Gravitáció, Interstellar, Mentőexpedíció), így a 2016-os Érkezést is – trailerjét felületesen nézve – betehetnénk a „szkafanderben járó-kelő figurák megmentik a földet, vagy őket menti meg valaki más” típusú filmek fiókjába. Ám ennél valószínűleg többet tudhatnak a készítők, hisz az idei Oscaron 8 kategóriában is jelölték művüket: ezek a legjobb film, rendező, adaptált forgatókönyv, operatőr, látványtervezés, hang, vágás, és (utóbbi kettő gyermeke) hangeffektus vágás voltak. A filmben a földönkívüli lényekkel kommunikáló Amy Adams ugyan lecsúszott a legjobb színésznők listájáról, de vigasztalhatja a tudat, hogy a Golden Globe-on már jelölést ért az alakítása.

A szobalány (Agassi)

Talán nem igazi közönségfilm abban a tekintetben, hogy popcornos vödrökkel felkészült nézők sora kígyózzon minden vetítése előtt, ám eddig nagyon jó kritikákat kapott a dél-koreai film. Műfajilag az „erotikus pszicho-thriller” meghatározással hirdetik, ami mindenképpen izgalmas és nem mindennapi élményt ígér. A film egy 2002-es bűnügyi regény cselekményén alapszik, ami a viktoriánus Angliában játszódik – ezt ültették át a Távol-Keletre. Bár a nézői visszajelzések ellentmondásosak, a bombabiztos blockbusterek mellett ez a zsákbamacska is beférhet a 2016-os merítésbe.

Énekelj! (Sing)

Újabb animációs film a Gru, a Minyonok és A kis kedvencek titkos élete alkotóitól, újabb levonható tanulságokkal. Az Énekelj! – ahogyan címe is utal rá – az emberek világában már untig ismert (és ötletek híján lassan unott érdektelenségbe forduló) énekes tehetségkutató versenyek légkörét idézi meg az állatok birodalmában. Megjelenik itt sokféle jelentkezőtípus: az elnyomott háztartásbeli asszony, a kitörni vágyó gengszterfiú, vagy a félénk, de ragyogó tehetségű, szimpatikus fiatal. Könnyen ráismerhetünk a tévében feltűnő alapkarakterekre, akikben az a közös, hogy reménykednek egy jobb folytatásban – és (a kacagtató előválogatókon túljutva) mi is azért nézzük őket, mert hiszünk a csodákban. A film 65 ismert dalt használ fel, és számos híres színész kölcsönzi a szereplők eredeti hangját, mint például Matthew McConaughey, Scarlett Johansson, Reese Witherspoon, Seth MacFarlane vagy John C. Reilly; a Faith című betétdalt pedig Stevie Wonder és Ariana Grande énekli– mindenképp érdekes párosítás.

A fegyvertelen katona (Hacksaw Ridge)

Nem lehet kihagyni a felsorolásból Mel Gibson filmjét, ami 6 Oscar jelölést kapott, méghozzá a legerősebb kategóriákban: versenybe száll a legjobb rendező, színész (Andrew Garfield), vágás, hang és hangeffektus vágás díjáért, valamint ott lesz a legjobb 9 film között is. A történet egy katonaorvosról szól, aki a II. világháborúban szolgál, ám némi hátránnyal indul a csatatéren: nem hajlandó fegyverrel harcba szállni senki ellen. Idén láthattuk, hogy több olyan filmet is kiemeltek, melyeknél nem kell majd kiírni a végén, hogy a valósággal történő bárminemű hasonlóság a véletlen műve – e főszereplőt is egy valódi emberről, a pacifista katona Desmond Dossról mintázták.

Kaliforniai álom (La La Land)

Nagyon sokat hallani mostanában a Kaliforniai álomról (komikusabb hangzású angol címén a La La Landről), különösen, mióta 14 kategóriában jelölték Oscarra, beleértve a legjobb filmet, színészt-színésznőt, forgatókönyvet, és gyakorlatilag az összes technikai osztályt is. Hogy mi lehet a siker titka, azt sok részletben kereshetjük (és ezek közül csak egy az előzetesben is szembetűnő igényes, gazdag látványvilág), ám tulajdonképpen nem meglepő, hogy Hollywoodban díjaznak egy olyan filmet, amely maga Hollywood belső működésébe enged bepillantást – gondoljunk csak a 2012-es Oscar-gálán taroló A némafilmesre. Kíváncsian várjuk, hány szobrot fog hazavinni a film – ami amolyan „boy-meets-girl” stílusban két folyton egymásba botló, majd szerelemre lobbanó feltörekvő fiatalról szól -, de addig is szinte megkerülhetetlen, hogy megnézzük, ha nem akarunk lemaradni. Ez pedig legalább a főszereplőket nézve (Emma Stone és Ryan Gosling) biztosan nem lesz kellemetlen élmény.

A listát természetesen lehetne még bővíteni (például azokkal a nagy rajongótáborral rendelkező filmekkel, amelyek egy többrészes filmfolyam részei, és most szándékosan maradtak ki), de a lényeg mindenképpen az, hogy nem lehetünk csalódottak a filmes kínálatot illetően, és mindannyian választhattunk idén valami fogunkra valót!