A divat nagyjai – Jane Birkin

Jane Birkin igézően kék szemei átragyogták a hatvanas évek kifinomult popkultúráját. A korszakalkotó szépség elérte a legek legét: mámorítóan merész imázsa, múzsai mivolta és a Je t’aime… moi non plus az idők végezetéig beleitták magukat az emberek tudatába. Eredetisége konkrét stíluskultusz kialakulásához vezetett, amely a luxus alapfogalmát, a Birkin Bag-et övezi.

A színésznő és a tengerész

Hiába, Jane Birkinnek már a génjeiben kódolva volt a siker. Az édesanyja, Judy Campbell a harmincas évek mesés filmiparának meghatározó alakja volt. Az elbűvölő teremtés a második világháború alatt rabolta el a fiatal tengerészkapitány és háborús hős, David Birkin szívét. Nem csoda, hogy Judy jártas volt a hadi életben a brit haditengerészet főtisztjének lánya lévén. Mindösszesen ez a szépen szövődő tündérmese és egy fiúgyermek előzte meg az 1946-os Jane Birkin születését. Az idilli háttér és a színésznői szépség gyökerei szilárd alapjául szolgáltak Jane kivételes tehetségének kibontakozásában.

50938997
Judy és David 1946-ban, kezükben az újszülött Jane és bátyja, Andrew

Van úgy, hogy a házasság és a gyermekvállalás kettétöri egy nő karrierjét, különösen akkor, ha rendkívül fiatalon találja magát az anyaság kapujában. Nos, Birkinre épp ellenkezőleg hatott, amikor a jóképű zeneszerző, John Barry fiatal feleségeként megszületett első lánya, Kate Barry. Ugyan a házasság tiszavirág életű volt – csupán három évig tartott – , a lány karrierje épp ebben az időszakban kezdett beindulni a Nagyítás c. filmben kapott mellékszerep révén. Az alakítás nem kis terhet rótt rá: a filmiparba való belépőjét egy minden szeméremeskedést mellőző pikáns jelenet jelentette.

026cbb6f73c6f43aa2a7a8ddfc064c3e
Férj Nº1 – John Barry

 

Szerelmi szálak sűrűjében

A megtorpanás legapróbb jele nélkül maga mögött hagyva a britek Swinging Londonját Párizsba vezette az útja, ahol a legcsekélyebb francia nyelvtudás nélkül szerezte meg a Slogan női főszerepét, egyúttal összehozta a sors Serge Gainsbourg színész-énekessel, amely felemelő, és egyaránt sorsfordító pontját képezte az életének. A szabados erkölcsű, nem épp tökéletes férfiideált megtestesítő Serge az első pillanattól ellenszenvesnek és kiábrándítónak mutatkozott, noha a burok rövid időn belül repedezni látszott. Jane a színész legfőbb múzsájává lett, ezáltal lekörözve nem kisebb elődjét, Bridget Bardot-ot, akihez Gainsbourgot heves viszony fűzte, amelyben a Bardot ujján ékeskedő jegyűrű sem zavarta. A későbbiekben zenei toplisták élére repítő dal, a Je t’aime… moi non plus is a kócos szőke színésznőhöz íródott, ennek ellenére Serge nem volt rest a lehető legerotikusabb suttogásban stúdióba vinni Jane-el, megalkotva ezzel minden idők egyik legfülledtebb szerelmes dalát.

Innentől kezdve Jane számára egyetlen út vezetett, méghozzá nyílegyenesen felfelé. Amint Gainsbourg és Birkin neve az idők végezetéig összeforrt, kapcsolatuk gyümölcse több közös film és album lett, Jane a textiltől való megszabadulásba pedig olymód belejött, hogy határfeszegető merészség világméretben nőtte magát védjegyévé. A Slogent követő Alain Delonnal és BB-vel forgatott filmek, továbbá számos Lui címlap után már nemigen akadt olyan szerep, amelynek megformálása hezitálást okozott volna számára, a szexszimbólummá vált Birkin neve ezentúl egyet jelentett a szabadsággal.

Egy új korszak kapujában

Hogy ki volt az a rendező, aki a kamerák előtt nem szerette volna levetkőztetni őt? A kérdésre létező egyetlen válasz: Jacques Doillon. Összességében ezzel vette le a lábáról a törékeny színésznőt, olyannyira, hogy a Sergével már mélyen hanyatló házassága után azonnal egy újba vetette bele magát, amely harminchat év távlatában még mindig szilárdan kitart. Egyébként a Gainsbourggal együtt töltött tizenkét év alatt egyetlen lánya született, Charlotte Gainsbourg, akiből azóta – a család női vérvonalához híven – sikeres színésznő vált. Az új házasság gyümölcse ismét egy lány lett, Lou Doillon, aki szemlátomást anyja tökéletes másává cseperedett.

Azonban visszatérve 1980-ba, a Doillonnal forgatott Tékozló lány valódi áttörést jelentett, a levegőben pedig egy új szerelem varázsa lebegett.

Ez volt az első alkalom, hogy egy intellektuálisnak mondott filmet forgató személy rám gondolt. Jacques Doillon olyan filmrendező volt, aki nem ruháim nélkül érdeklődött irántam. Azt mondta nekem: »nyakig begombolva akarom magát, tudni akarom, mi történik a fejében, és azt akarom, hogy idegrohamot okozzon.« Megcsináltam hát a Tékozló lányt, és amíg azelőtt népszerű, de üresfejű sztár voltam, ettől kezdve komoly színésznőként tekintettek rám Franciaországban, és olyan filmrendezők kerestek meg, mint Jacques Rivette, Agnès Varda vagy Jean-Luc Godard.”

25757_jb032_122_41lo
A művészfilmek mélységében Jane végleg elhagyta a komika skatulyát

Jane Birkin Franciaország tejhatalmú színésznőjévé és a Hermés ikonikus táskájának ihletőjévé vált. A mesés ikon az idő óhatatlan múlásával mit sem veszített egykori ragyogásából. Sikerének titka nem másban, mint az őszinteségében és egyéniségének teljes körű kibontakoztatásában – no meg a csillagok állásában – rejlett. Hogy hol van mostanság? A hetvenhez nyíltan közelítve természetesen elbűvölő maradt, immáron a Brit Birodalom Rend tiszti fokozatával és a francia Nemzeti Érdemrenddel megkoronázott karriere fényében jótékonysági koncerteket ad, amelynek keretein belül a dalokkal Serge emléke előtt adózva öt évvel ezelőtt Magyarországra is ellátogatott.

j2_1459336642