A divat nagyjai – Jean Shrimpton

Jean tökéletességet megtestesítő lágy vonásaival és törékeny alakjával a hatvanas évek eleji lüktető London meghatározó alakja volt. Megteremtője az It girl fogalmának, átírója a modellszakma minden egyes alkotóelemének, jóval megelőzve Andy Warhol Edie Sedgwickjét, vagy a hatvanas évek hivatalos arcát, Twiggyt. Számos Vogue, Harper’s Bazaar és Vanity Fair címlap adózott mámorító szépsége előtt, ezáltal megteremtve minden idők első szupermodelljét.

Lány a farmról

Az idősebbik Shrimpton lány High Wycomben látta meg a napvilágot, gyermekkorát pedig egy Londonhoz közeli farmon töltötte el. Húgát, Chrissie-t hozzá hasonló angyalarccal áldotta meg a sors, ennélfogva később benne is a modellszakma találta meg a lehetőséget, no meg az ifjú Mick Jaggger. Azonban még csak 1959-et írtunk, amikor sor került Jean Cy Enfielddel való találkozására. Bizonyos szempontból sorsfordító alkalom volt, dacára, hogy legkevésbé sem úgy sikerült, ahogyan azt a tizenhét éves bájos kamaszlány tervezte. A téma a rendező következő filmje, a Rejtelmes sziget körül forgott, azonban Enfield sokkal inkább a modellszakma felé terelte a lányt, egészen pontosan Lucie Clayton Charm Akadémia modellkurzusát javasolta számára, a film női főszerepét pedig Beth Rogan kapta.

 

jean-shrimpton-with-aradishin-1967-photograph-william-helburn

Az álomittas Jean 1960-ban hivatalosan is megkezdte ragyogó pályafutását, majd a Lucie Clayton növendékeként eszményi megjelenését hamarosan felfedezték maguknak a legnagyobb divatmagazinok is. Mindeközben Londonban megkezdődött a mérhetetlen kulturális fejlődés. Megjelent a posztmodern társadalom magja, Mary Quant is, aki egyetlen szabászollóval örökre megváltoztatta a női divatot. A színes harisnyák a fiatal lányok törékeny lábain uralták a platformot, Jean pedig tökéletesen beleillett az ezernyi darabból összeállni készülő kirakósba. Volt, amiben mégis eltért a kor manökenjeitől. Volt benne valami megmagyarázhatatlan plusz, valami, amely az összes többi modell fölé emelte és a britek, sőt, egész Európa első számú címlaplányává tette.

Ám mindezt megelőzve Jean mindössze egy felfedezésre vágyó szépségként érkezett Londonba, aki a kukoricapelyhes doboz hátuljáról rendelte meg első, professzionálisnak nemigen mondható fotósát, Brian Duffyt, aki a későbbiekben David Bailey kezeire bízta a lányt, mondván, számára túl elegáns teremtés. Duffy nagylelkűségének köszönhetően pedig nem pusztán Jean modellkarrierje, hanem első nagy szerelmének kibontakozása is kezdetét vette. Noha a közös munka és a magazinfotózások meghozták gyümölcsüket, az új fotós és fiatal modellje közötti kapcsolat csupán cifra fellángolásnak bizonyult. Munka és szenvedély határmezsgyéje egybeforrt, és a tökéletes szerelem illúzióját keltette, egészen addig, még színre nem lépett a rettentően sármos Terence Stamp, aki apró szilánkokra zúzta Bailey Jeannel alkotott világát. Végtére is, az ismertté válás rögös útján mégiscsak David fogta a kezét, melyet a modell soha sem felejtett el.

Út a csillagokig

Néhány év leforgása alatt a tizenhét éves vidéki lányból London legtöbbet fotózott és legfizetettebb topmodellje avanzsált, megannyi magasztos cím és felemelő fotósorozat övezte a nevét. A korai Swinging London szimbólumaként a köztudat tévhitével ellentétben, miszerint Twiggy volt, ki megteremtette a hatalmas babatekintetet az igéző szempillákkal és durcás ajkakkal, valójában Shrimptont jellemezték eme kifinomult részletek. Már csak abból kiindulva, hogy az ekkor még általános iskolás Twiggy a későbbiekben elmesélte, hogy egy hatalmas Jean Shrimpton poszter lógott a szobája falán. 1963-ban Jean megkapta a Glamour Model of The Year címét.

A lány az ötvenes évek arisztokratikus eleganciájának és a Swinging London zöldfülű, kislányos ideáljának tökéletesen éles kontrasztját jelenítette meg. Ezzel konkrétan definiálni lehetett az ő személyes stílusát, amely kivetült az egyik leghíresebb munkájára is, a Revlon smink kollekció kampányra, amelyben egy Holly Golightly frizura kíséretében antik, hófehér Chantilly csipke darabot viselt, arcán a jól ismert dacos ábrázattal, kezében Teddy mackóval. Az pedig egyenesen elképzelhetetlen lett volna, hogy kimaradjon a hirtelen mérhetetlen fellángolást keltő miniszoknya népszerűsítéséből.

Egy teljes évtizeden keresztül szüntelen markában tartani a divatvilágot nem jelentett egyszerű könnyedséget. Összekötötte az életét Micheal Cox fényképésszel, néhány hónapra rá pedig megszületett szerelemgyermekük. Élt a lehetőségeivel és végtére a teljes szabadság mellett döntött, maga mögött hagyva a modellszakma megterhelő kötöttségeit és kérdéseit. Hogy miért? Mert egyszerűen már nem volt hová feljebb. Elért mindent, amire csak képes volt, és elsőként hódította, majd változtatta meg örökre a modellszakma kifürkészhetetlenül varázslatos világát.

david-bailey-jean-shrimpton-selfportrait-2010
Önarckép David Baileyvel 2010-ben – ugyanis van kötelék, amely megszakíthatatlan