A rabszolgasors már a múlté – vagy mégsem?

A divat világának csak a felszínét kapargatjuk, amikor betérünk a legnevesebb divatházak üzleteibe, hogy lecsapjunk a legújabb trendek diktálta darabokra. De vajon mi húzódik a háttérben? Valóban igazak a hírek, hogy a csillogó márkák, amikért nők milliói rajonganak, valójában ízléstelenül kihasználják a legolcsóbb munkaerőt és átlépik az etikai határokat?

A Vogue egyik korábbi cikkében olvashattunk arról, hogy világszerte körülbelül 40 millió ember él modern rabszolgaként, amibe beletartoznak a kényszerházasságok, a kényszermunkára rászoruló emberek, illetve azok is, akiket pénzért vagy egyéb juttatásért adtak el. A cikk arról is beszámol, hogy ezek az emberek 71%-a nő, ami akár mellékes információ is lehetne, hiszen mindenhogyan elképesztő, hogy ennyien kerülnek ilyen szituációba.

pexels-photo-1243362

Ami viszont még elképesztőbb, hogy az emberek a jóléti országokban mennyire nem gondolnak bele, hogy mi történik a világ másik végén, vagy ha úgy tetszik, bizonyos folyamatok másik végén. Számos cikk, felhívás és kezdeményezés indult már el a világban, hogy az emberek lássák azt, hogy milyen kaotikus és embertelen helyzetek alakultak ki, többek között a divatiparban is. A legfontosabb dologra azonban már most szeretném felhívni a figyelmet, nem az a rossz, hogy a divat, mint fogalom létezik, illetve, hogy a divatnak mondhatni külön piaci és fogyasztói rétege van. A baj ott kezdődik, hogy az emberek azt hiszik, hogy az a normális, ha 1-2000 forintért meg tudnak venni egy felsőt, és közben minőséget is várnak. Nos, ez úgy néz ki, hogy ennyi pénzért nemhogy minőségi terméket, de még anyagot sem kapna az ember, ha az előállítási folyamatban nem szenvedne valaki és viselné a következményeit.

 A Global Slavery Index 2018-as kutatása nyomán, a Walk Free alapító igazgatója, Grace Forrest elárulta azt is, hogy évekkel ezelőtt Delhiben találkozott egy kilenc éves kisfiúval, aki azért dolgozott egy ruhagyárban, hogy legyen pénze iskolába járni. Az embertelen körülményeket szemléltette a kisfiú kézfeje is, amin tökéletesen látszódtak a korábbi sérülések nyomai, amit a gyárban szenvedett el, amikor a gyártási folyamatban használatos gépek nem üzemeltek, így a kisfiú a két kezével vágta és varrta a ruhákat. Állítása szerint, a gyárban dolgozókat gyakran azzal büntették, hogy ollókkal sértették meg a kisgyerekek kezeit, ha valamit elrontottak.

pexels-photo-732613

Úgy gondolom, ez már a laikusoknak is elég egyértelmű, hogy ezek a folyamatok nem lehetnek normálisak. Félreértés ne essék, érthető, hogy valaki az olcsóbb ruhákat vásárolja meg, hiszen mást nem engedhet meg magának és valamiben mégis járnia kell. Véleményem szerint, apró lépésekkel indulhatunk el a változások felé, egyéni szinten. Ezek az emberek, akik a világ másik felén állítják elő a ruhákat, amiket mi naponta megvásárolunk, nem kapnak rendes fizetést, sőt, a fenti példa alapján látható, hogy olyan körülményeket és élethelyzeteket kell elviselniük, amit mi talán elképzelni sem szeretnénk, illetve tudnánk.

A divatiparon belül nemcsak a kész termékek előállítása során, hanem az alapanyag előkészítésénél is találunk példát arra, hogy milyen kényszermunkába hajszolják bele az embereket és mennyire nincs kiút ebből a szituációból. A leginkább érintett térségek Banglades, Kína és Vietnám, ahol rengeteg gyermek is beleesik az érintett korosztályba.

Mivel járulhatsz hozzá a változáshoz?

Törekedj rá, hogy olyan tervezőtől válassz ruhát, akiről biztosan tudod, hogy úgy alakítja a márka életét és a termékek előállítását, hogy nem sérül senki, sem fizikailag, sem lelkileg. Megesik, hogy ezek a tervezők nem 2000 forintért adnak egy felsőt, hanem 6000 forintért, de gondolj bele, te sem szeretnél fizetés nélkül dolgozni, így a számodra ismeretlen kisfiú sem.

Figyeljünk oda egymásra és tegyünk egymásért!