Feltűnési viszketegség vagy nagybetűs STÍLUS?

Feltűnési viszketegség vagy kiforrott stílus? Mi nevezhető egyedinek és mikor esünk át a ló túloldalára? Többek közt ma ezekre a kérdésekre is keresem a választ.

Carine Roitfeld, a nő akit senkinek sem kell bemutatni, könnyed francia sikk jellemzi a Vogue Paris ex-főszerkesztőjének összes szettjét. Egy hétköznapi ballont is képes pár kiegészítővel úgy kombinálni, hogy bármely magazin legjobban öltözöttek heti TOP 10-es listáján előkelő helyen végezzen. A CR Fashion Book alapítójának kifinomult, sallangmentes ízlése teljes ellentétes munkatársnőjéhez, Anna Dello Russoéhoz képest, aki a divatipar Lady Gagája is lehetne. A japán Vogue kreatív vezetője nem szereti a hétköznapi dolgokat, Egy igazi divatfüggő, akitől megtanultuk, hogy egy délutáni divatbemutatóra is bújhatunk haute couture kreációba, amit bátran variálhatunk extravagáns fejdísszel, ha szettünk nem lenne még túl feltűnő. Két ellentétes egyéniség, két különböző ízlés – ellenben egyik hölgy stílusossága sem megkérdőjelezhetetlen. És itt jön a csavar, hisz az átlagostól eltérő, normálistól különbözni vágyás, nem mellesleg a magamutogatás a feltűnési viszketegség tünetei; szóval Anna Dello Russo feltűnési viszketegségben szenvedne?

carine-anna

Lázadj a divat ellen, add önmagad! – a ma élő divatorientált fiatalok többsége ilyen és ehhez hasonló szalagcímeken nőtt fel, s sokan komolyan is vették, és itthon is lázadnak. Magyarországon ma 3-4 közismert street styler/blogger tevékenykedik, akiknek stílusa különböző ugyan, de mindannyiukban megvan az a plusz ami miatt kivívták az olvasók szeretetét, a szakma tiszteletét, illetve bizalmát. Bár a pozitív reklám is reklám… Tisztelem mindannyiuk munkásságát, mégis olykor furcsán nézek egy-egy új kombináció láttán. Elgondolkodom, hogy talán én vagyok túl konzervatív, és még nem állok készen a nemzetközi trendekre, vagy az adott személy esett át, már megint, a ló másik oldalára. Nem tagadom nagy kedvencem Chaby  a Smizedivat bloggere, akit a kezdetektől követek, és bevallom olykor még én is ellesek pár apró trükköt a New York-i  divathetet is megjárt bloggertől. Ugyanakkor egy másik hazai street styler sorra sokkol túlméretezett tunikáival, vagy épp extra skinny farmerjeivel, nem beszélve feltűnő kiegészítőiről. Igen, nyíltan vállalom, hogy van különbség a stílusosság és feltűnési viszketegség közt és létezik negatív értelemben vett stílus is.

A fentebb olvasható sorok, illetve ezen téma még az őszi TGFWB-en fogalmazódott meg bennem, hiszen a két napos eseményen volt szerencsém találkozni minkét féllel, vagyis a nagybetűs STÍLUSsal és a már-már ízléstelen, feltűnési viszketegséggel is. A végső kérdés, amire magam sem tudom még a választ, hogy képesek vagyunk mi magunk megkülönböztetni a stílusosságot a túlzásoktól?
Úgy vallom, elsőként saját adottságainkat kell megismerni és felismerni, és utána erre építeni a ‘stílusunkat’. Gondolok itt arra, hiába divatos a slim fit szabás, akkor sem erőszakoljuk meg vastag vádlijainkat, mert a végeredmény sokkal inkább lesz ízléstelen mint szép. Ugyan a stílusosság nem azonos a széppel, én mégis azt mondom, ha valami ízléses, az szép is. Ha viszont valami nem szép, akkor az számomra már nem is ízléses, nem stílusos. Egyszer már hasonlítottam a stílust a fűszerhez, amit még mindig találónak tartok, hiszen az étel pikantériáját is a fűszerezés adja meg, épp ahogy az összeállításunk is a ruhák kombinálásától lesz stílusos. Hiába koppintunk szetteket kedvenc bloggereinktől, ha nem tudjuk viselni az adott ‘stílust’, akkor oda a varázs.
És ha oda a varázs, oda a stílus is, nem beszélve az ízlésficamról… de erről majd később.

10592832_845451128828799_2126318825305955607_n