Filmajánló: Skate Kitchen

A gördeszkázás tényleg fiúknak való? A lányoknak pedig a konyhában a helyük? S mi van akkor, ha lesz egy lány, aki azt mondja a srácoknak, hogy kapjátok be, mert vagyok olyan jó, mint ti, aztán összeszedi a környéken élő lány-deszkásokat, hogy egy csapatot alkossanak? Ráadásul instagramon. Ez a film, ez a történet kicsit a lány-fiú harcról szól: arról a fajta elnyomásról, amire akár a feminizmus címkét is rá lehetne aggatni.

stayloud skullcandy com
(forrás: stayloud skullcandy com)

“A nőknek a konyhában a helyük, így nekünk a gördeszkapálya a konyhánk.”

Ugye a Nyár című film az underground, a punk, és úgy amblokk a rock and roll életérzést mutatja be, ez a film pedig hasonló intenzitással mutatja be az amerikai gördeszkázós életet, az instagram hatalmát, az összefogást, a senki sincs egyedül mantrát,… Lányokkal a középpontban.

A Skate Kitchen elnevezésű csapat, a valóságban is létezik. Közel 73 ezer követőjük van instagramon, hatalmas nagy közösségi erőt hozva így létre egy olyan sportágban, (mert sport), amiről javarészt még mindig azt gondolják, hogy férfiaknak való.

Missing London 🧡🧡🧡@julesmoriah @brennzolorenzo

3,882 Likes, 16 Comments – TheSkateKitchen (@theskatekitchen) on Instagram: “Missing London 🧡🧡🧡@julesmoriah @brennzolorenzo”

Kis költségvetésű dokumentumfilm Crystal Moselle legújabb alkotása, vagyis én ebbe a műfajba tenném a Skate Kitchen-t. A forgatókönyv nem emelkedik ki, a történetmesélés nem mond semmiféle újat, a képvásznon megjelenő személyek átütő személyisége az, ami vezeti a storyt. Érződik, hogy Crystal nem az a tipikus rendezőnő, aki megmondja a frankót minden felvétel előtt, és dirigál, hogy a színészek hogyan viselkedjenek, hogyan kommunikáljanak, és amblokk, hogyan játsszák el az adott jelenetet. Mondjuk ő nem is tipikus nagyjátékfilm rendező, tekintve, hogy eddig csak rövidfilmek kötődnek a nevéhez, és ez a film sem kimondott nagyjátékfilm, mert ahhoz túlságosan kötetlen, személyes, valódi.

Hogy a forgatókönyv ellenére azt érzed, több az improvizáció. Nem betanult szövegek vannak, hanem tényleg egy utcán felnövő generáció tagjainak bemutatása zajlik éppen. Ahogy másoknak a punk, úgy ezeknek a fiataloknak a gördeszkázás a mindenük, ez az, ami kiszedi őket a magányból, a kívülálló-vagyok-mert-más-vagyok-a-többieknél érzésből. Mert a film egy kicsit ezt helyezi középpontba. Például Camille esetében, aki olyan szépen megfogalmazza a filmben is, hogy eddig nagyon sokszor úgy egyedül érezte magát, hogy hiába vannak körülötte, akkor is üres. És most, a Skate Kitchen lányai között megtalálta a helyét, otthon van.

Erről a közösségről szól a film. A barátságról, ami például minden pasi felett áll, főleg akkor, ha a barátnőnk exe tetszik meg nekünk, aki később kiderül, valójában nem is az exe, hanem pont ugyanabba a helyzetbe kerültünk bele, mint amibe ő volt a fiúval. Camille folyton hibázik, s mint egy jó tinédzser, a saját feje után megy gondolkodás nélkül, s utólag realizálja a rossz döntését.

Vagy arról, hogyha egy lány megsérül a pályán úgy, hogy hetekig, hónapokig a szobájához van kötve, mert nem mehet ki az utcára, akkor milyen harcot vív önmagával. Milyen gondolatai lesznek. Hogy mit csinál akkor, ha nem gyógyul fel? Mihez kezd? Hisz a gördeszkázáshoz ért csak.

De talán a legfontosabb tanulság: Ne féljünk hibázni.

Fun sesh at Astoria :) ❤️💚💜 w/ @lmaoursula

1,044 kedvelés, 15 hozzászólás – Nina Moran 😛 (@ninamoninamoninamo) Instagram-hozzászólása: “Fun sesh at Astoria :) ❤️💚💜 w/ @lmaoursula”

Woody Allen bemutat egy bizonyos New York-ot, és Crystal Moselle is. Két ellentétes világot visznek filmre. Megismerjük a deszkás pályákat, a lázadásukat, a kamasz dilemmákat, a kamasz szerelmet, az első szexuális élmény majdnem megtörténést egy majdnem szerelemmel, belecsöppenünk a házibulikba, az alkoholba, a füves cigikbe, az újrakezdésekbe, a lemondásokba, és az igazi lányos témákba például, hogy a tampon bizony nem öl meg, ha használod.

Mint első nagyjátékfilm a rendezőnek, magában hordozza az összes klisét, ami csak létezhet, de az amatőr színészpalánták teszik az egészet szerethetővé. Real life van: amikor nem igaz helyzeteket dolgoz fel, de igaz szereplőkkel dolgozik egy film, káromkodásokkal és élettel és bátorsággal, hogy bizony, a lányoknak is valóak a jobbnál jobb trükkök a deszkán még akkor is, ha esés a vége. Ha egy fiú esik, van nevetés és rá se ránts, természetes. Ha egy lány esik, már rögvest jön a mondat, hogy hát igen, nem való ez a csajoknak.

I love you 💖 @crystalmoselle happy birfday !!!

1,687 kedvelés, 11 hozzászólás – Nina Moran 😛 (@ninamoninamoninamo) Instagram-hozzászólása: “I love you 💖 @crystalmoselle happy birfday !!!”

Amikor Nina Moran a TED-en előad, akkor ott elmeséli, hogy azért hagyta ott a gördeszkás boltban a munkát, mert kiderült, hogy a fiúk többet kerestek, mint ő, pedig ugyanazt csinálták, ugyanazt a melót végezték.

És nem érti, hogy miért. Hogy miért kell megkülönböztetni valakit azért, mert éppen nem pénisze van, hanem szoknyát visel és melle van a testén.

Egyáltalán miért kell még mindig egyenlőtlenséget tennünk néha a férfiak és a nők közé? Mi jogon? A lányok nem védtelenek, nem lesznek attól kevesebbek, hogy nincs akkora erejük, mint az ellenkező nemnek. Attól még deszkázhatnak, attól még nem kell rögvest benyögni, ha egy lány elesik a pálya közepén és vérezni kezd, hogy miért jött ide menstruálva, maradjon inkább otthon. Ilyen jelenet is van a filmben. Tényleg, ha egy lány vérzik ott alul, akkor rögvest az az első viccesnek tűnő gondolat a fiúk részéről, hogy azonnal be kell nyögni a menstruálást?

Nem egy nagy film, de egy új színt mutat Amerikából. Koszos, piszkos, vagány, színes, önző és önzetlen egyszerre. És az is fontos, hogy sok olyan rendezés legyen, amiben egy adott szituációt, történetet, nők szempontjából mutat be. Mondjuk, a kedvem megjött a deszkázáshoz… Ki tudja, lehet kipróbálom.