Híres gyémántok legendás története 2.

Folytatjuk a világhírű gyémántok bemutatását. Ezek a kövek színük, méretűk, csiszolások vagy épp kalandos történetük miatt olyan izgalmasak, de leginkább értékesek.

Koh-i-Noor gyémánt

Koh-i-Noor fehér briliáns. Nem teljesen első vizű kő, színe kissé zöldes. Különböző indiai fejedelmek birtokában volt, ma az angol koronakincsek közt őrzik. Eredeti alakja hindu csiszolású, kissé szabálytalan rozetta volt. 1739-ben a perzsa sah szerezte meg, és ő nevezte el Koh-i-Noornak (jelentése: Fényhegy). Miután a Kelet-Indiai Társaság tulajdonába került, 1850-ben Viktória kiránynőnek ajándékozták. 1852-ben Amsterdamban alacsony briliáns formára csiszolták. A brit koronaékszerek része. Eredeti formájában 181 karát súlyú volt. Egy 106 karátos csoda, a világ legrégebben felfedezett gyémántja: időszámításunk előtt találták Indiában. A hiedelem szerint 1304 óta, amikor először elrabolták, szerencsétlenséget, romlást hoz tulajdonosaira. Réges-régen a mogulok kezébe került. 1739-ben Nadír perzsa sah leigázta a mogulokat: elfoglalta Delhi városát, megerősítette Mohamed sah hatalmát. De a gyémántot mindenáron meg akarta szerezni tőle. Mohamed egyik csalfa asszonya elárulta, hogy ura a turbánjában viseli, amit sosem vesz le. Nadír elutazásakor fényes ünnepséget rendezett. Búcsúzáskor megkérte Mohamedet, hogy örök barátságuk jeléül cseréljenek turbánt. Ő természetesen szíves-örömest, könnyű lélekkel megvált igazgyöngyökkel díszített fejedelmi fejdíszétől, Mohamed azonban a megdöbbenéstől szóhoz sem jutott. Nadír remegő kézzel bontogatta a turbánt: fonatainak végső csavarodásaiban (innen kapta a gyémánt a nevét) rálelt a kincsre. Ám neki is balszerencsét hozott: birodalma néhány év múlva összeomlott. A Koh-i-Noor későbbi tulajdonosai is szerencsétlenül jártak: Suja sahot megfosztották hatalmától, menekülnie kellett. Runszit Szing, vagyis a lahori király udvarában élt, aki 1813-ban erőszakkal elvette tőle kincsét. 1851-ben az East India Company Viktória királynőnek ajándékozta az értékes gyémántot, aki – mivel hitt a legendában: miszerint a Koh-i-Noor csak férfiaknak hoz szerencsétlenséget – végrendeletében kikötötte, hogy a gyémántot férfi uralkodó nem, csakis annak felesége örökölheti. Akaratát tiszteletben tartva a követ 1937-ben VI. György király feleségének koronájába foglalták.
1

Dél-Afrika csillaga

A 86 karátos gyémántot 1869-ben Dél-Afrikában, a Sandfontein farmon találta egy Schwarzboy nevű marhapásztor, amikor dühében gyökerestül kitépte azt a bokrot, amely megsebezte. Egy ideig talizmánként hordta, de elfogta a félelem, hogy szerencsétlenséget hoz számára, és elvitte a helyi varázslóhoz, akitől azonnal megvette egy Niekerk nevű kereskedő, teljes vagyonát felajánlva a kőért: természetesen pontosan tudta, hogy élete üzletét ütötte nyélbe. Lord Dudley némi csiszolás után már 25000 fontért vásárolta a követ, és elnevezte “Dél-Afrika csillagá”-nak. Dél-Afrikában, persze, ennek hatására azonnal kitört a gyémántláz. 1896-ban viszont az ékszer eltűnt, s csak három évvel később került elő. Kiderült, hogy Lord Dudley tolvaj unokaöccse ennyi ideig próbálkozott, hogy túladjon rajta, ám hiába, mert zsákmánya túl ismert volt ahhoz, hogy megvegyék. A tolvaj végül felajánlotta a lordnak, hogy 50000 dollárért visszavásárolhatja kincsét. Az arisztokrata beleegyezett, de természetesen azonnal riasztotta a rendőrséget, akik elfogták a “kedves” rokont és Dél-Afrika csillagát visszaadták Lord Dudley-nak. Jelenleg azonban nem tudni, hol van a gyémánt.
2

Sancy gyémánt

Az 53,5 karátos kő Merész Károlyé volt, akárcsak a Florenci, halála percéig magán viselte ezt a drága kincset. A csatatéren elhunyt nagyúrtól hullarablók kaparintották meg a követ, ami aztán egy aranyműveshez, majd a portugál régenshez került. Tőle vette meg a kő névadója, egy francia nemes, Nicholas Harlay de Sancy, aki VI. Henrik híve volt. Hogy királyának segítsen, többször elzálogosította az ékszert, egyik szolgája pedig tulajdonképpen az életét áldozta érte, ugyanis mielőtt a rablók megölték, lenyelte a gyémántot. 1604-ben I. Jakab angol király vette meg, akitől I. Károly örökölte. A francia forradalom alatt, 1792-ben nyoma veszett. Két évvel később előkerült, de a köztársaság elzálogosította, és eladta, hogy pénzt szerezzen az árából. A Sancy ezt követően Spanyolországba került. 1835-ben az orosz cár fővadásza vette meg, s egy év múlva jó haszonnal eladta Párizsban. Az 1867-es világkiállítás látványossága volt. 1868-ban egy bombay-i millomos szerezte meg, aki 1906-ban Lord William Waldorf Astornak adta el. A lord a menyének, Nancy Langhornnak ajándékozta, gyémántkoronába foglalva. A kő azóta is a dúsgazdag Astor család birtokában van.
3