Megérkezett Katy Perry új albuma!

Június 9-én jelent meg Katy Perry ötödik stúdióalbuma, amely a Witness címet kapta. A megjelenést rengeteg promóció előzte meg, amelyek közül nem mindegyik volt mindennapinak mondható. Lássuk, hogy beváltotta-e a lemez a hozzá fűzött reményeket!

A 2013-as Prism című album után Miss Perry csak idén, 2017-ben jelentkezett újdonsággal. A debütáló kislemez, a Chained To The Rhythm alapján igencsak komoly, politikai hangvételű, már-már konspirációelméleti dalcsokorra számíthatott a nagyközönség. Erre csak még jobban rájátszott a 72 órás élő közvetítés, amikor is a Youtube-on több kamerán keresztül bárki megleshette, hogy éppen mit csinál az énekesnő.katy perry5

Már a borító is megerősíteni látszik az összeesküvés-elméletekkel játszadozó albumot, hiszen a szemgolyóban a „mindent látó szem” mint szabadkőműves szimbólumot vélhetjük felfedezni. Perry egy interjúban azonban úgy nyilatkozott, hogy

„a zene engedte meg, hogy utazhassak, és ez alatt rengeteget tanultam, valamint a világlátásom is sokat változott […] a tudásom és a tudatosságom a hangomból jön, ezen keresztül látok; ti így láttok engem, én így látlak titeket, ezért van a szem a számban.”

katy perry2

Az első kislemez a Chained To The Rhythm volt, ami valóban hordoz magában némi politikai és társadalmi vonulatot. Több olyan részlet is van a szövegben, amely azt taglalja, hogy az emberek azt csinálják, amit mondanak nekik, az összefüggéseket nem értik; nem veszik észre, ami az orruk előtt van, és ez így jó nekik. Bár nem lehetünk benne biztosak, hogy az énekesnő szociológia kurzusokat hallgatott, de Miss Perry sorai igencsak hajaznak Ulrich Beck és Gerhard Schulze kockázat,- valamint élménytársadalom elméleteire; ezekben, és a dalban is megjelenik a „mindig többet akarás” teóriája. Érdekes szempontok, éppen ezért számíthattunk egy igen erős társadalomkritikai albumra.katy perry3

Az olyan dalokban, mint a Witness, a Mind Maze és a Bigger Than Me ezek az elemek meg is találhatók: a vágy, hogy észrevegyenek, hogy ne tűnjünk el nyom nélkül a Földről; a társadalmi összezavarodottság, az egzisztenciális krízis, valamint az elmélkedés, hogy mi is a feladatunk, mik a céljaink mind-mind megjelennek ezeknek a daloknak a soraiban.

A Hey Hey Hey és a Power azt hirdetik, hogy ne szégyenkezzünk a sikereink miatt, és vállaljuk fel, hogy nőként is tudunk erősek lenni, sokat elérni (a karrierünkben, anyagilag). A Tsunami és a Roulette elmondja nekünk, hogy élvezzük azt, amit csinálunk, tűnjön az bármennyire őrültségnek, egy-egy estére elengedhetjük magunkat. A Bon Appétit, Perry elmondása szerint, egy szexuális felszabadítás. A dalt értelmezhetjük úgy is, hogy a nőknek is jogukban áll olykor „felkínálni” magukat valakinek, és ebben nincs semmi szégyellnivaló, vagy éppen az ellenkezője: a nőkre objektumokként tekintenek, sóvárognak utánuk, úgy tekintenek rájuk, mint egy ötcsillagos menüre, amit bármikor felfalhatnak.katy perry4

A Taylor Swift-tel való csatározás is megihlette az énekesnőt, erre a Swish Swish és a Pendulum című dalokban kereshetünk árnyalt utalásokat. A Miss You More olyan szívbemarkoló dal, amit hallgatván telesírhatjuk a párnánkat, minden irónia nélkül, hiszen rendkívül őszinte dalról van szó, amit könnyen át tudunk érezni. A Save As Draft a szakítás utáni állapotot írja le, amikor tudjuk, hogy nem kellene üzenni annak a bizonyos exnek, de mégis megírjuk az üzenetet, a józan eszünk azonban felülkerekedik rajtunk, és így csak „vázlatként” (draft) mentjük el a mondanivalónkat. Az Into Me You See elmondja nekünk, hogy néha megesik, hogy szükségünk van valaki más segítségére ahhoz, hogy megtaláljuk önmagunkat; egy olyan valakire, aki minden démonunkkal és félelmünkkel együtt elfogad bennünket. A Déjá Vu pedig az a „club-zene”, amire kisírhatjuk az összes bánatunkat egy szakítás után, miközben eszeveszetten táncolunk.katy perry7

Az album összességében egy elég nagy keveréknek mondható; a pop mellet az elektronikus zene elemeit is felfedezni véljük, kicsi összevisszaságot érezni a hangzáson, mintha nem tudná eldönteni az énekesnő, hogy melyik irányba is mozduljon el zeneileg. A szívszorító balladákat némiképp elhomályosítják a pörgős klubzenék, és az eget rengető ének is elmarad, ami Katy Perry egyik védjegye.

Nem érdemes azonban temetni ezt az új vonalat és a lemezt, hiszen mindegyik dalban van valami, ami megfog…csak nem feltétlenül egymás után, albumként hallgatva.