Mi vagyunk Lana Del Rey

Rengeteg vita van körülötte, kezdve a milliárdos apai háttérrel, vagy hogy volt egy rövidke idő, amikor egy lakókocsis parkba költözött és szinte nincstelenként élt. Az sem segít, hogy néha ezt mondja, néha pedig azt. De vajon tudjuk-e, kicsoda is ez a lány valójában? Ha nem tudunk beskatulyázni valakit, akkor már nem is létezik?

THE QUEEN🖤

19 Likes, 1 Comments – Potecz Petra (@poteczpetra) on Instagram: “THE QUEEN🖤”

Mintha megállt volna az idő, mikor Lana Del Rey megjelent a SZIGET nagyszínpadán 21:30-kor, augusztus tizedikén.

A retro, fekete-fehér keveredett össze a modern, színes világgal úgy, mintha mindig is ilyen magától értetődő lenne a valóság. A kritikusok csak kritizálják nyugodtan, hogy mennyire összetákmányolt marketingfogás az egész megjelenése, az egész imidzs, de a valódi, levegőben vibráló őszinteséget, a kisugárzásában megjelenő s magában hordozó életigénylést nem lehet hamisan felépíteni, nem lehet megjátszani.

Lana Del Rey mindenkiben van, mert mindenki érez, szeret, kételkedik, csalódik, gyűlöl, ártatlan, szenvedélyes, zajos, hallgatag, ismerkedő, idegenkedő, kíváncsi, elveszett, otthont találó, kérdőjelt rajzoló és pontot kereső, a kezéből pedig szívet formáló. Mindenkiben van introvertált és extrovertált rész, hiába veszik külön, hiába állítják be, hogy x ez, y pedig az, nem. Mindenkiben mind a kettő szerepel, csak néha az egyik bújik elő, néha pedig a másik. Túlságosan összetettek vagyunk és bonyolultak ahhoz, hogy egy gombnyomásra megértsenek minket.

you’ve saved me so many times. ilysm angel @lanadelrey

61 Likes, 3 Comments – @maryrosecohen on Instagram: “you’ve saved me so many times. ilysm angel @lanadelrey”

Nekem aztán mondhatják, hogy Lana Del Rey meg van csinálva, hogy milliárdos gyerekeként könnyű, hogy egy egész marketing csapat áll mögötte és blabla. De a világ marketingesei sem tudnák megalkotni azt, amit Lana alkot a koncertjein. Nem maga a show, hanem az érzés, amit nyújt: Jelenség, Díva, és mégis pont annyira szemérmetes kislány még mindig, mint szenvedélyes és talpraesett Nő.

A dalszövegei valódi érzelmekről szólnak. Hús-vér női érzésekről, a reménytelen szerelemről, a hűtlenségről, vagy éppen arról a vadságról, amit nehezen lehet betörni. Amikor a dalok megszülettek, mindent beleadott a lelkéből, ettől lett nyílt és cenzúrátlanul őszinte, s mikor hallgatod, úgy érzed, hogy visszakerülsz a puritán természetbe. Az erejük még mindig megmarad ezeknek a számoknak öt-, tíz év után is, ahogy a századik koncerten is megérint, s tudni fogod, hogy az énekesből jöttek ki anno, hogy mennyi átsírt éjszaka, vad románcok, összetört szív van bennük, de mint minden a Földön, úgy ezek is idővel régi gondolatok, veszteségek, örömök, érzelmek, csalódások, kapcsolatok lesznek: elhalványulnak, és újak jönnek a helyükre.

 

Önmagát menti meg, hogy másokat is megmentsen, akár tudat alatt.

Tudunk vele azonosulni, mert mindannyian kettősségben élünk. Szeretők vagyunk, meg nem fejthetőek vagyunk, monogámok vagyunk, szerelmesek vagyunk, szinglik vagyunk, bulizósak vagyunk, egy éjszakába csöppenősek vagyunk, hosszútávúak vagyunk, szakítósak vagyunk és azok is, akikkel szakítanak. Van, hogy vádlók vagyunk, bunkók, szarkasztikusak, szomorú helyzetben nevetősek, buszon sírósak, rózsaszín felhőben ugrálósak, tétovázósak, döntésképtelenek, színészek, titokzatosak, bátrak, gyengék, félelemmel teliek, félelmet legyőzők, féltékenyek, tagadóak, határt húzóak, határt nem ismerőek, túlságosan kinyílóak, vehemensek, utcán üvöltősek. Van, hogy hullámvasúton ülünk és van, hogy a párunk mellett cigarettázunk a gangon, vagy a barátainkkal sétálunk a Kazinczy utcától a Várig (jó kis séta), és az is van, hogy otthon ülünk, mert egyedüllétre van szükségünk önmagunk miatt. Mert mindannyian feltettük már azt a kérdést, vagy megfordult a gondolataink között, hogy vajon lesz-e olyan mellettünk öregkorunkra, aki úgy szeret minket, ahogy vagyunk? S már mindenki érezte azt legalább egyszer, hogy vajon elég jó-e a másiknak, hogy vajon elég jó-e ahhoz, hogy megérdemelje ezt a kapcsolatot. 

Lana Del Ray az mi vagyunk.

Nem akarunk összetörni, erősek akarunk maradni, mégis mindig összetörünk, elgyengülünk, szívet kidobjuk, bízunk és szeretünk és aggódunk. Az élet egy ördögi kör, rengeteg meseszép díszlettel: mazochisták vagyunk mindannyian. De nem jobb mindent átélni, minthogy ne engedjük meg az érzelmeknek a szabadságot? 

A Szigeten pedig selfiezett, földön feküdt és táncolt, hintázott, beszélgetett, előrejött a színpadon, integetett és puszikat dobált, és úgy szaladt, mintha csak egy tengerparton lenne, és még egy szál gitár mellett énekelt is, mi pedig egy filmben éreztük magunkat. Lehet, hogy régi világ, lehet, hogy nem nagyszínpadra való ez a melankólia, és lehet, hogy mindez egy szürrealista világkép felépítése nosztalgikus és alternatív elemekből a legminimalista módon, de a miénk is pont ilyen. Keressük a tökéletest, miközben a tökéletlenül tökéletes az igaz. Rácsodálkozunk, hogy mennyire könnyű kitörni az egyszerűséggel, mégis talán láthatatlanul törekszünk az extravagánsra. 

Don’t let me be misunderstood

Fogadd el magad, fogadd el, hogy szerény vagy, vagy éppen mindenkivel flörtölő, hogy kapcsolat-párti vagy, vagy megválogatod, kivel jössz össze. Nem kell nagy szavakat használni ahhoz, hogy hatásos legyél. 

Lana Del Rey számomra a…  Lehet, hogy hamis füst és ezer év múlva kiderül, hogy minden csak ámítás volt, de számomra nekem most a puritánság, a cenzúrátlan őszinteség, a viharos kavalkád, az üresség meséje, a Nő, a kislány, a férfit kinevetős, a férfira vigyázó, a szeretet, a kétkedés, a minden.

Mert videojátékot játszunk néha az olyan férfiért, aki meg sem érdemel minket. Vagy mi nem érdemeljük meg őt. De mindig ott kell lennünk, ahol éppen vagyunk.

S tudod, a Happy Birthday, Mr. President eléneklésével is értettünk mindent.