Zeneajánló: Maarja Nuut & Ruum: „Muunduja”

A nőiesség koncertje. Felfokozott érzelmek voltak a levegőben ezekben a napokban, nagyobb női energiák a valóságban, ami a MÜPA Fesztivál Színház akusztikájában is megmutatkozott, szeptember huszonharmadikát írtunk, két nappal később pedig teliholdra virradtunk. Éreztétek már azt, amikor minden összefügg? Amikor a női energiák erősebbek? Maarja Nuut és Ruum zenéje betekintést engedett Észtországba. És a rég elfelejtett részünkbe.

No Title

No Description

A telihold-, és az előtte majd utána lévő egy-két nap, nagy befolyással bír a női lélekre. Főleg és többnyire a női lélekre. A felfokozott káoszos érzelmek, a sikerre fókuszálás, az elengedés könnyelműsége. A helyeden érzed magad, mégis tombol benned a szíved. Az erek duzzadnak, az erőd pedig olyan, hogy elhiszed, hogy minden háború kirobbantása mögött egy nő áll. A múltból fennmaradó dolgok, érzelmek, lelki sebek és cipelések feljönnek, beolvadnak a jelenbe, s teliholdkor több az esélye annak, hogy képesek vagyunk helyes döntést okozni a folytatásukról. A szerelemben is. A munkában is.

Az, hogy Maarja Nuut & Ruum koncertje pont születésnapi-, és teliholdkori ajándékként jött az életembe saját magam számára, csak akkor fogtam fel, mikor ott ültem a teremben. Hiába voltak ketten a színpadon, egy nő és egy férfi, a női energiát éreztem erősebbnek, áthatóbbnak. Hiába ültek nők és férfiak a nézőtér soraiban, a nőket éreztem és láttam, az ő kisugárzásuk vibrált a levegőben: az a rengeteg érzelem, káosz, probléma, lelki gondolatok, szívpanaszok, örömök, boldogságok, sírások a nappaliban.

A szemedet nem tudtad levenni a színpadról: a lélekjelenlétük, a hangok, ami a zene és az énekhang tökéletes párhuzamának lenyomata, vagy az alárendeltség és az egyensúly megjelenítése a nemek között, netán a szavak súlya miatt. Egy teljesen más kultúrában való részvétel, mégis, ahogy a néző ült a nézőtéren, elbódult az ismeretlentől. Ismeretlen volt, varázslatos,

minden nő boszorkány,

fogjuk a férfiak kezét, vigyázunk rájuk, a nők többnyire többször szólnak rá a párjukra valamiért, mint a másik fél, a férfiak elfogadóbbak velünk szemben.

Ha náluk érzelem van, akkor érzelem van, ha nálunk érzelem van, az általában párosul a füstös félhomállyal is.

Hamarabb hallod egy férfi szájából, hogy “úgy szeretlek, ahogy vagy, nem másképpen”, mint mondjuk a női nemtől. A férfiak védik-, a nők vigyáznak a másikra.

A nők energiája a gyakorlatban jelenik meg, míg a másiknak az elméleti síkon:

s ez a fajta tökéletes egyensúly az, ami itt, ezen az estén is megjelent. A sötétség, a szemünk előtt szálló füst kámforrá rakodása, miközben csak a zene szólt, mindenféle belső gondolat nélkül. Mintha egyedül lettünk volna a teremben, pedig teltháznak minősültünk. Elvontan balkán.

És kétségkívül a legnagyobb energia, a nő és férfi ellentétéből rakódik össze. Mint a mágnes, az ellentétek kiegészítik egymást. Mert a vonzásra bárki képes, a tökéletesen tökéletlen összeforródásra már kevesebben.

No Title

No Description

Maarja Nuut: hegedű, looper, vokál és szintetizátor segítségével igyekszik megragadni a pillanatot, amelyben belső narratíváinkat inkább az intuíció, semmint a ráció vezérli.

Maarja úgy játszott a hangjával, a hegedűvel, mintha egy végeláthatatlan semmiben lennénk, ahol nincsenek határok. Ahol nem létezik “én”, csak “mi”.

Ruum: kortárs elektronikus zenész, aki modern és esetenként absztrakt keretet biztosít Nuut melódiáihoz. Zenéje elsőre strukturáltnak tűnhet, de közelebbről nézve az általa létrehozott zenei tájkép összességében rejtelmesebb túlvilági tájakon és köztes zónákon át vezetik a hallgatót.

Az első lemezük, a “Muunduja”, 2018. októberében jelenik meg majd az Egyesült Királyságokban. Maarja elmondta a MÜPÁ-ban, hogy ez nekik is nagyon különleges este, mert ez az első alkalom, hogy így összeállva adják elő ezeket a dalokat. Lehetett azt mondani, ez volt a “Muunduja” lemezbemutató premierje.

A Muunduja amúgy angolul Shifter. Vagyis váltó.

Hogyan váltunk át a múltból a jelenbe? Hogyan iktatjuk be a jövőképünket a jelenlegi kapcsolatunkba? Hogyan viselkedünk a változásokkal, és mennyire kezeljük őket könnyedén? Milyen gyorsan változnak az érzelmeink, s mennyire vagyunk képesek utat engedni nekik? Egyáltalán mennyire vagyunk tisztában azzal a fajta őserővel, ami bennünk van, kedves hölgyek? Mennyire vagyunk tisztában a szavak jelentésével? Az összefüggések, összekapcsolódások fontosságával, a véletlen nélküliséggel?

Emlékszünk még, amikor fiatalkorunkban meg akartuk váltani a világot? Mi hajtott minket? Mi az, ami néhanap a felnőttségből hiányzik?

Mi vagyunk a múlt, vagy a múlt egy részünk darabja: alkotási folyamat vagy függőséget okozó endorfin?